Listen in Audio

Innen nézve a kútcsarnok olyan mintha a víz katedrálisa lenne. Igaz? Melyben a szépség és természet iránti tisztelet ötvöződött a technológia vívmányaival és a város fejlesztésébe fektetett törődéssel.

A Szecesszióra jellemző részletekre való odafigyelés  lelhető fel az 1914-ből ránk maradt virágmintás kerámia csempéken. Kifinomult és minimális mind a külső, mind a belső díszítés.

A  teljes berendezést a budapesti Teudloff-Dittrich Armatúra-, Szivattyú- és Gépgyár tervezte.

A padlón szintkülönbség figyelhető meg. A  motoroknak és szivattyúknak fenntartott helyek magasabban vannak, hogy a gépeket megvédjék az ázástól. Bár az üzem 1991 óta nem működik, a víz még mindig beszivárog. Mintha arra figyelmeztetne minket, hogy a víztartó réteg még mindig itt van és hogy a víz körforgása  a természetben soha nem ér véget.

Na és hogy mennyire lehetett egyszerű felhozni a vizet a mélyből, megtudhatjuk,  ha megvizsgáljuk azokat az eszközöket, amelyeket a vízmű dolgozói  mindennapi munkájuk során használtak. A munkások jól ismerték -a város teljes víz- és csatornahálózatát megtervező mérnök- Stan Vidrighin kedvenc mondását: "Aki nem dolgozik, az ne is egyék!". És ezt tiszteletben is  tartották.

A víz innen a Vastalanítóba, vagyis a szűrőállomásra került. Ha már megvizsgáltad az eszközöket és magadba szívtad az UFO fényeit és visszhangját, gyere, kövessük a víz útját a következő épületbe.