Listen in Audio
Itt vagyunk a Vastalanítónál, , vagyis a szűrőállomáson. Ez volt a varázslat helyszíne: mielőtt a felszín alatti tartalékokból származó víz eljutott volna a temesváriak otthonába, levegőztetésen, előszűrésen és szűrésen esett át. Ha az UFÓt és történetei érdekesnek találtad, hallgasd csak ennek az épületnek a történetét!
A Vastalanító 1913 és 1914 között épült, a következő két évtizedben pedig tovább bővült. Az 1913-as tervrajzokat az Aquatim archívumában találták meg. A terveken Lenarduzzi János építész pecsétje és aláírása szerepel illetve egy nem azonosítható mérnöké és természetesen a város részéről Stan Vidrighin mérnöké, aki a terveket jóváhagyta.
Temesvár környékén a felszín alatti víz magas vas- és mangántartalmú, ezért mielőtt a fogyasztóhoz kerül alapos szűrési folyamaton esik át. Ide került tehát a Vízmű kútcsarnokának a vize, de két másik, Gyüreg területén működő kúttelep vize is. A szűrés két szinten történt: az első az emeleten (itt a vasat szűrték ki), a második az alagsorban (itt szűrték ki a mangánt ).
Az épület T alakú. Szerkezete egyszerű . Két különálló tömb, különböző magasságokkal.
A homlokzatok struktúrája szimmetrikus, és a Szecesszió jegyeit viselik. A főhomlokzatot egy impozáns, műmárvány kapunyílás díszíti, mintha egy kastély bejárata volna. A kapu fából készült, geometriai motívumok és zöld színű üveg díszítik .
Ez tulajdonképpen egy ál- bejárat volt, hiszen nem bejáratul szolgált, hanem csupán eltakarta azt a technikai teret, amelyen keresztül a szűrőket valamint egyéb gépeket és berendezéseket az épületbe lehetett vinni. A tulajdonképpeni bejáratok az épület jobb és bal oldalán találhatók.
A felújítás során egy üvegplatform került be az épületbe, mely átszeli a szűrőállomást, egy új gyalogösvényt képezve, amely a mozgássérültek számára is használható. Ennek köszönhetően a látogatók egészen új perspektívából szemlélhetik a teret, Lehetőségük nyílik egész közelről megfigyelni a szűrűberendezéseket. A platform végén fém csigalépcső vezet az első emeletre.
Az új mélyfúrások és a növekvő vízigény eredményeként, 1932 és 1934 között megépült a II. Vastalanító is , ugyanazzal a funkcióval, itt található az épület mögött. Az új épület legfelső emeletén zajlott a vízkezelés. Most mi is oda megyünk, hiszen a történetünk ott folytatódik.